Cs. I.-nek Isten tudja, mennyi az én, leszek tiszta szívű faszén, tűzbe űzve. Nem mese, írja a herceg, fegyver a szemem, leeszed magad, javam. Nincs aranyam, se kastélyom, és nincs hol volt, hol nem voltom se ez, se az. Nem lettem a herceg mára, mert nem kedvel a királya várnak, fának. Ujjal mutat, mint kékszakáll, megfojt, akaszt, de visszaszáll átka rája. Jaj, hát kimondtam én nevét, zsugorodjon apróra, eszét gőgje hőre apasztja...

Jajgat a Mária, jajgat erősen, időt fog, elél, eljön,

Nagymamámnak Nagyon szeretem őt, nem írtam el, a múlt időt felejtsük el, miképp ő a helyesírást, nincs helye a rendnek, papucsnak, kendőnek, fellépő ruhának, nem tudjuk, mit adjunk rá, miben érezné legjobban magát. Mindenre gondolt, pénzre, temetésre, miránk, de új ruhát már nem vett. Fel s lepakoltam szoknyát, bugyit; ingek, cipők között turkáltunk. Sírtam, mert féltve őrzött tárgyai, emlékképei mostantól a mienk lesz, mi fogjuk...

 In memoriam nagymama   1.   Írnék én, ha tudnék hasonlatot, Mint a meghasadt meggyfáról, Hiányzik, mint a szókép második Fele, mint a másik felünk   2.   Meghalt Mária, mindünk szép- Anyja, betegen és jajgatva Mondott nekünk el egy-egy imát, És némi útravaló fémpénzt   3.   Köpködjük a meggymagot Körbe-körbe a fa körül, Ismeretlen hagyomány, Hanyatt fekve, összedőlve Bőg anya, lánya,...

A gőzben ülök és felhúzott térddel várok, magam se tudom, hogy ha felnézek a kék égre, miért hiszem azt, hogy isten néz engem és nevet, nem röhög, nem játszik kedvére velem, csupán figyel és nevet, mi- közben mellém ül egy fehérebb alak, arcát a homálytól nem látom, de miként felém fordul, már át is ölel, pedig ismeretlen a teste, a bőre és itt, mint a balladai ellipszisben, szünet és csend következik, ott bennem és ahogy egyre...

öt tételben   Unom, hogy nem válaszolsz, kimondom hangosan is: meguntalak. Halálodért nekem fizetnek versekért, de csak keveset, azt se mérik jól Azt mondod, megvertelek, miközben segítettél nekem, a kórházi ágy szélén ültél és én ettem, akkor tudtam, hogy hideg leszel és üres. Közönyös. Elárullak téged   Lelkesen vártam a húsvétot, hátha újra szólsz hozzám a tükrökön át, de meg se mozdultál, feküdtél...

balesetek A kádban feküdtél néha esténként, párna és paplan alig fért el, féltél, rázott a hideg, ekkor nyitottam rád a csapot, úszott minden ruha körülötted, ezek következtek: betanított szerepek, csapnivaló színész lennék, beleélem magam a szerepbe, és egyszer, ha el tudom játszani, előtted, hogy magabiztos vagyok, veszekedés és mindennek a vége a kád volt, magadra zárt ajtó mögött sírtál, miközben kapartam az ajtót, mint a...

altatóra Lefekvéskor magzati póz helyett kígyóformát ölt a testem, a hiányt nem pótolja az ócska pacsulival be- fújt plüssfigura, rajt’ piros kitűző forma, egyedül fekszem, dúdolok egy altatót, de nekem nem autók dudálnak meg katonák sorakoznak, hogy aludjak el szépen kisbalázs. *   Mindennap más ünnepi mondóka jut eszembe, hol pünkösdi, hol meg húsvéti, máskor meg karácsonyi, bolondozom, Demiánnak szólítatom magam, ahogy a...

Demián, Demián, így felelgetek magamnak, hol és merre jársz most, a pokol melyik bugyrában? Melyik bugyor taszít és fogad be, a sárgaságban, a tengeren meghalt kalózok, vagy az öreg halász, ki jóformán téged várt te kisfiú, kisfiú? 1. DEMIÁN Demián, Demián, fürgén, zihálva, kapuk közt suttogsz mélyebbre, hallja meg a gonosz és a rossz, a csúf és a zsémbes, aki mind, mind én lennék, magamra aggatom a jelzőket, és eposzi antihős...

Minden olyan még, mintha Demián törölgetné a polcokat, eltűnik naponta minden piszkos folt, a közös fényképek minden nap pár fokot fordulnak el. Minden ismét ugyanazon a helyen, fénykép, a polcra húzott ujjnyomok, megjelenik és eltűnik Demián arca, megjelennek, eltűnnek arcok előttem. Minden doboz, orvosi tűk, sztóma- zsákok, diétás szirupok, tisztaszoba, mindennek megvolt a helye, nem mozdult semmi sem, és én állok hülyén a polcok előtt, majd...