öt tételben
Unom, hogy nem válaszolsz,
kimondom hangosan is: meguntalak.
Halálodért nekem fizetnek versekért,
de csak keveset, azt se mérik jól

Azt mondod, megvertelek, miközben
segítettél nekem, a kórházi ágy szélén
ültél és én ettem, akkor tudtam, hogy
hideg leszel és üres. Közönyös. Elárullak téged
hátha újra szólsz hozzám
a tükrökön át, de meg se
mozdultál, feküdtél mereven
Feletted törtem tükröt, hogy
téged meg ne törjelek,
vigyáztam rád, mint nagymamám
a Mária Magdolna-szoborra

a szeretlek szó, így koptak el
a szavak, ahogy a cigaretta parazsa,
miként a cukorkás papírhoz dörzsölöd