Nagymamámnak

Nagyon szeretem őt, nem írtam el,
a múlt időt felejtsük el, miképp ő
a helyesírást, nincs helye a rendnek,
papucsnak, kendőnek, fellépő

ruhának, nem tudjuk, mit adjunk rá,
miben érezné legjobban magát.
Mindenre gondolt, pénzre, temetésre,
miránk, de új ruhát már nem vett.

Fel s lepakoltam szoknyát, bugyit;
ingek, cipők között turkáltunk.
Sírtam, mert féltve őrzött tárgyai,

emlékképei mostantól a mienk lesz,
mi fogjuk azokat görcsösen, ha
szükség lesz rá, mint ő a mi kezünket.